Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy megkésve hozom a harmadik rész kritikáját, de sajnos az időm nagyon keveset enged jelenleg. 2 hét múlva érettségi, azután 100%-osan itt tudok lenni, remélem megértitek. Közérdekű közlemény vége, térjünk a tárgyra!

A halott Joffrey látványával kezdjük az epizódot. Miért hagyták volna ki, hogy ne lássuk még egyszer ezt az undorító, mégis szívmelengető, felszabadító jelenetet. Hiszen a szereplőkkel együtt fellélegeztünk elvesztésén. Cersei újra és újra megvádolja kistörpénket, aki természetesen nem tett semmit, de mégis mindenki őt vádolja. Tipikus.
Látjuk Sansát elcsónakázni, ami egyszerre romantikus, majd félelmetes miután beérnek a ködbe. Furcsa egyébként, hogy Királyvárból senki nem vette észre, hogy egy kis csónak hajókázik kifelé, de mindegy is, részletkérdés, hogy volt-e valakinek esze, hogy ránézzen a tengerre. Szeretett Lord Baelishünk a megmentő, akit már nagyon hiányoltam. Az alkoholista embernek sajátos módon fejezi ki háláját, de nem is vártunk tőle mást. Viszont sajnáltam, hogy semmi sem igaz, ami a nyakláncot illeti a gyönyörűszép történettel együtt.

Margeary feleslegesen csináltatta meg a haját, hiszen nem lesz királyné, pedig ő csak erre vágyik. Vajon átok ül rajtam – gondolja és talán jól is, hiszen második férje veszett oda. Szegény Margeary, ne aggódj, a te szépségeddel a következő királyt is megkapod. Ehhez egy újabb memét párosítanék klikk ide.

Az új királyt nagyapja okítja, hogyan lehet jó király. A kérdésre a választ leegyszerűsítem: Hallgass mindig Tywin Lannisterre, ez a lényeg fiacskám és akkor nem jársz olyan szerencsétlenül, mint a többiek előtted. Jó tipp! Cersei és Jaime holtgyalázó akcióján többen is elszörnyülködtek, pedig eddig mindannyian örültek, hogy meghalt Joffrey, akkor meg nem mindegy, hogy mit csinálnak a hullája mellett? Na persze, a felháborodás főként az erőszakon alapult, de szerintem teljesen jogos volt, hogy félkezű barátunk végre megelégelte a szőke némber gonoszságát. És őszintén reménykedem, hogy a Lannister-fiú szemében megcsillanó testvéri szeretet tényleg elég erős ahhoz, hogy ne bántsa a mi drága Tyrionunkat. va!Folytatás a bővebbenre kattintva!

Egy hosszabb jelenetet láthatunk Aryáról és a Vérebről. Ami nagyon tetszett az ő részükben, hogy Véreb személyisége semmit nem változott, amióta a kislánnyal van. Ugyanolyan kegyetlen, mint volt. Sajnos sok író/rendező beleesik abba a hibába, hogy karakterük hirtelen megváltozik egy hatásra, pedig mindannyian tudjuk, hogy a jellemváltozás egy nagyon hosszú és nem egyszerű folyamat, legtöbbször pedig lehetetlen is. Tehát a lényeg, hogy a Véreb, ahelyett hogy "tisztességes munkáért, jó fizetést kapna", csak a fizetést viszi el, a munkát pedig összecsapja.

Sam elviszi a lopott barátnőjét, Szegfűt egy biztonságosabb helyre, ahol úgyérzi nem kell féltenie őt. Nem tudom, hogy csak bennem keltett olyan benyomást a biztonságos hely, mint ahová soha életemben nem tenném be a lábam, ha "búvóhelyet" keresnék?! Tehát Sam jól elintézte a lányt: egyik bordélyházból, vitte a másikba, s míg az egyikben ő is ott lehetett volna, inkább egy olyanba vitte, ahol nem látja hogyan gyalázzák meg a számára kicsitsem közömbös lányt.

Oberyn herceg pedig kapott egy felkérést, miszerint legyen bíró Tyrion tárgyalásán és ezt nem más ajánlotta fel neki, mint Tywin Lannister, akit Oberyn nyílvánosan gyűlöl húga halála miatt. Oberyn természetesen elfogadja, egy találkozóért cserébe a Heggyel, aki húga haláláért és megerőszakolásáért felelős. Nos, hogy miért éppen egy Lannister-gyűlölőt választ az apuka, elég érdekes. Talán fia halálát kívánja? Szerintem ezen nem csodálkozunk. Pedig Tyrion olyan nagylelkű, még a hű alattvalójának is megengedi, hogy ellene forduljon egy lovagi cím miatt.

Északon kitör a pánik, a vadak csakúgy közelednek és gyilkolásznak a Falhoz közeledve. Ez persze mindenkit megrettent, főleg Havas Jont, aki hazudott létszámuk nagyságával. Ejej Jon, már megint nem tudod mi tévő legyél, ugye?

Daenerys újabb rabszolgákat kíván felszabadítani, de azért cserébe, hogy ezt megtehesse egyik harcosát kell csatába küldeni. De kit is küldjön? Kit szeret kevésbé, kit nem félt? Egyértelműen a neki udvarló Daario Naharisé a főszerep, aki be akarja bizonyítani neki, hogy nem hiába van itt. A harc nem éppen tartott sokáig, ahhoz képest, hogy a legjobb ellenféllel kezdett megküzeni, de reális volt. Az utolsó jelenet, amikor "betüzelik" a kibontott rabszolga bilincseket, nagyon meggyőző volt számomra és szerintem a rabszolgák számára is.

A rész számomra 10/7. Zavart a részben, hogy a legtöbb dologba csak éppen bele-bele kóstolt, persze ez elkerülhetetlen hiba az ilyen sok szálon futó történeteknél. 

Ti mit gondoltatok a részről? Több vagy kevesebb pontot adnátok rá?