A Sorozatwiki-n találtam egy cikket, amelyben egy GOT-fan, Szilágyi Mihály verseit osszák meg a nagyérdeművel. A költő ékesszólóan számol be az eddig történtekről. 

Figyelem! A versek nyomokban SPOILERT tartalmaznak!

Szilágyi Mihály: Trónok arca - I. ének

Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Dúdolgattam magamban az idők kezdetén.
De ez nem jött be, törpe maradtam,
És ezzel az életben nem sok sikert arattam.

A nevem Tyrion, az Ördögfióka,
Úgy szívom magamba a bort, mint vért a pióca.
Lannisternek születtem, van rengeteg aranyunk,
Anyám meghalt a szülésemkor, de így is még sokan vagyunk.

Délceg bátyám és szép nővérem egypetéjű ikrek,
Targaryen mintára a családi vérbe fertőzést visznek.
Ennek egyik eredménye a szadista Joffrey,
Imádtam a kis rohadékot gyakran felpofozni.

Azért egyetlen jócselekedete még neki is volt,
Amikor a mennyegzőjén kidülledt szemmel fuldokolt.
De még örülni sem volt időm, hogy meghalt a galád,
Mert persze ezért is engem vett elő a család.

Ki más is óbégatna, mint drága nővérkém, Cersei,
Az adósságot visszafizetem neki is majd egyszer.
Mert egy Lannister ezt mindig megteszi,
Utam az övét majd még biztos keresztezi.

Bosszút fogok állni, nem mondok én mesét,
Kiírom a stáblistából, mint a ribanc Shae-t.
Őt hiába szerettem, elárult, elhagyott,
Utoljára még atyámmal szexelt egy nagyot.

Az egyik legnagyobb gyökér az én apukám,
Mégis engem akartak kidobni a Hold kapuján.
A nép szerint Tywin szarja az aranyat,
Éppen ezt művelte, mikor két nyíl beleszaladt.

De nem csak ő az, akit boldoggá tenne vesztem,
Más is tovább kurtítaná Félember testem.
Zöldes árnyalatú Feketevíz partján,
Egy aranyköpönyeges futótűzként tört rám.
 

Podrick apródom a lándzsát átnyomta torkán,
Így lehet még néhány szülinapi tortám.
Már nem csak a nyelvem, az arcom is fel lett vágva,
Egyre jobban hasonlítok egy mérges viperára.

És ha már Vipera, jajj, Oberyn barátom!
Kecses wushu táncod most is magam előtt látom.
A párbaj előtt te öntöttél belém sok erőt,
De nem tudtad megoldani a hegynyi fejtörőt.

Azért kihúzott a pácból drága bátyám, Jaime,
Szöktetésem terve az ő eszét dícséri.
Nemrég Locke azt gondolta a jobb keze már nem kell,
Így lett a kőszívű fiából kvázi aranyember.

A lényeg, hogy megszívtam megint, én marha,
De fogok majd nagy árnyékot vetni még a falra.
Ám előbb menekülnöm kell, de ott egye meg a fene,
Erősebben tér majd vissza a bor és csöcsök istene.

Szilágyi Mihály: Trónok arca - II. ének

Csenevész kis testemmel nem vagyok egy dalia,
Csak egy kislány a zord Északról, a nevem pedig Arya.
Szépen indult az életem a Stark család sarjaként,
Ekkor még Bran sem rajongott háromszemű varjakért.

Deresben megedzettek minket a közelgő tél kínjai,
Szomszédunkban egy nagy Fal áll, de nem ám koppintott kínai.
Jégből van, talán el sem olvad, mert itt nincsen hőség,
Hógolyóban bővelkedünk, ez ám a dicsőség.

A házirendünk nem tiltja meg, így állatot tarthatunk,
A hörcsög túl snassz, ezért lett nekünk rémfarkasunk.
De aztán hirtelen felgyorsultak az események,
Azóta már kormosan állnak a mosatlan edények.

A Greyjoyoktól lízingelt Theon nem bírt az eszével,
Felgyújtották az udvart, miután lecsapták egy fejszével.
Néhányszor átfordította ő már a köpönyegét,
Rászolgált, hogy elvegyék a férfiúi lényegét.

Brandon öcsém nem volt béna, felmászott a falakra,
De lelökték, s repülni nem tud, becsapódott kajakra.
Csúnyán összetörve sem maradt ő búskomor,
Mindenfelé cipelgeti testét a szószátyár Hodor.

A kicsi Rickon egy darabig velük tudott menekülni,
De lerázták, azóta offline, vajon elő fog e kerülni?
Ugyan régen láttam őket, de legalább még élnek,
Egyre kevesebben vagyunk így, erről kicsit mesélek.

Atyám volt a becsület élő mintaképe,
Robert király Segítőnek lerángatta Délre.
Rájött a hazugságra, amit ő nem tisztelt,
Fel is bőszített ezzel jó néhány Lannistert.

Fejvesztve menekülhetett volna Királyvárból,
Ám sorsa ugyanez lett, csak Ilyn Payne kardjától.
Erre Robb bátyám csatába indult és sok győzelmet aratott,
Mígnem Lord Frey nászajándékul neki farkas fejdíszt varratott.

A Vörös Nász vége felé elült a nagy hangorkán,
Egy jéghideg sör metsző érzése futott végig anyu torkán.
Havas Jon Éjjeli Őr lett, nincs számára tavasz,
Jobban védi a kapuját, mint a Keylor Navas.

Kiírtotta családom a sok rohadt gazember,
Csak egy Stark védhetne meg, ő pedig a Vasember.
Vagy egy olyan testőr kellene nekem, aki nem rátarti,
Mint például a Szépség, Brienne, a Tarth-i.

Most már egy ideje a Véreb a pesztrám,
Minden más ember jó magasról tesz rám.
Ha még sokáig bóklászunk, éhen fogunk halni,
Pedig egy kövér meleg pitét be tudnék már falni.

A hatalmasok játszmájában a gyengéknek nincs sansza,
Kezd erre már rájönni naív növérkém is, Sansa.
Én ezt régen tudom, ezért sokat edzettem,
Braavos Első Kardjától táncleckéket vettem.

Jaquen H'ghar lett az én nagy példaképem,
Csak az a bibi, nem tudom, vajon hogy néz ki éppen.
Ser Meryn, A Hegy, a Vörös Asszony, Walder Frey,
Tű-párnának használlak majd, többet nem keltek fel.

Addig is most elmegyek edzötáborba,
Azután felkereslek egyesével sorba'.
Kitűzött célom felé akármilyen út visz,
A halállistámon lévőknek: VALAR MORGHULIS!