Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy megkésve hozom a harmadik rész kritikáját, de sajnos az időm nagyon keveset enged jelenleg. 2 hét múlva érettségi, azután 100%-osan itt tudok lenni, remélem megértitek. Közérdekű közlemény vége, térjünk a tárgyra!

A halott Joffrey látványával kezdjük az epizódot. Miért hagyták volna ki, hogy ne lássuk még egyszer ezt az undorító, mégis szívmelengető, felszabadító jelenetet. Hiszen a szereplőkkel együtt fellélegeztünk elvesztésén. Cersei újra és újra megvádolja kistörpénket, aki természetesen nem tett semmit, de mégis mindenki őt vádolja. Tipikus.
Látjuk Sansát elcsónakázni, ami egyszerre romantikus, majd félelmetes miután beérnek a ködbe. Furcsa egyébként, hogy Királyvárból senki nem vette észre, hogy egy kis csónak hajókázik kifelé, de mindegy is, részletkérdés, hogy volt-e valakinek esze, hogy ránézzen a tengerre. Szeretett Lord Baelishünk a megmentő, akit már nagyon hiányoltam. Az alkoholista embernek sajátos módon fejezi ki háláját, de nem is vártunk tőle mást. Viszont sajnáltam, hogy semmi sem igaz, ami a nyakláncot illeti a gyönyörűszép történettel együtt.

Margeary feleslegesen csináltatta meg a haját, hiszen nem lesz királyné, pedig ő csak erre vágyik. Vajon átok ül rajtam – gondolja és talán jól is, hiszen második férje veszett oda. Szegény Margeary, ne aggódj, a te szépségeddel a következő királyt is megkapod. Ehhez egy újabb memét párosítanék klikk ide.

Az új királyt nagyapja okítja, hogyan lehet jó király. A kérdésre a választ leegyszerűsítem: Hallgass mindig Tywin Lannisterre, ez a lényeg fiacskám és akkor nem jársz olyan szerencsétlenül, mint a többiek előtted. Jó tipp! Cersei és Jaime holtgyalázó akcióján többen is elszörnyülködtek, pedig eddig mindannyian örültek, hogy meghalt Joffrey, akkor meg nem mindegy, hogy mit csinálnak a hullája mellett? Na persze, a felháborodás főként az erőszakon alapult, de szerintem teljesen jogos volt, hogy félkezű barátunk végre megelégelte a szőke némber gonoszságát. És őszintén reménykedem, hogy a Lannister-fiú szemében megcsillanó testvéri szeretet tényleg elég erős ahhoz, hogy ne bántsa a mi drága Tyrionunkat. va!Folytatás a bővebbenre kattintva!

Sziasztok!
Itt van sorozatunk második része is, amihez szintén várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, sőt akár ti is pontozhatjátok a részt, hiszen nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy Ti hogyan vélekedtek az eseményekről!

A második rész az őrült Ramsay-jal és annak perverz vágyaival és a számomra majd' elfeledett Theon Greyjoy-jal kezdődik. Nem tudom, hogy Theon elfelejtése összefügg-e azzal, hogy „elvesztette” férfiasságát, mindenesetre a fejemre csapva néztem a részt, amikor ő is megjelent, hát persze, hiszen még ő is itt van! Várható volt, hogy Theon végül behódol kínzójának, akire egyébként édesapja (Roose) egyáltalán nem büszke nem csak azért, mert csak egy fattyú, hanem azért, mert foglyukkal elég szépen elbánt, de mégis felcsillan benne a remény, amikor rájön, hogy Theon, mint egy pincsikutya, úgy engedelmeskedik gazdájának. „Büdi” végül megtudja, hogy meghalt fogadott Robb testvére, de még ez sem elég ahhoz, hogy elvágja annak a gerinctelennek a torkát.

Jaime még mindig kétségbe van esve, hogy odaveszett aranykeze, ami nem csoda, hiszen így a tekintélyét is elveszítette. De mire jók a testvérek, ha nem arra, hogy segítsenek egymáson? Tyrion olyan embert ajánl Jaime bal kezének kiképzésére, aki ugyan nem ugatja el mindenkinek, hogy a királyölő újra a legjobb akar lenni és ezért hajlandó gyakorló órákat is venni. Az emberünk pedig nem más, mint Bronn, akiről kiderült, hogy valakinek (sajnos nem emlékszem kinek, de az is lehet, hogy nem is tudom) a feleségét bizony ott – elnézést a kifejezésért – dugdossa és a hölgy igen hangos akciózás közben. Folytatás a bővebbenre kattintva!

Elérkezett új cikksorozatunk első része, amit pontosabban kritikasorozatnak is nevezhetnénk. Megpróbálok nem elfogult lenni a pontozást illetően, de nem ígérek nektek semmit.

Az évad egy hosszú emlékeztetővel kezdődött, ami nagyon jól jött, hogy felfrissítsük emlékeinket az előzményekkel kapcsolatban. Sajnos megint szembesülnünk kellett azzal, hogy szeretett Starkjaink egy újabb része odaveszett - én megint nehezen hittem el, de na, ez a sorozat már csak ilyen és alig várom, hogy megtudjam mit raknak a 4x09-ik részbe, de ne szaladjunk ennyire előre, addig még rengeteg rész és kaland vár ránk.

Tywinnal és a címben szereplő két karddal kezdődik az évadnyitó (nagy szerepük utána nem is volt a részben), majd Jaime megkapja az egyik kardot és apja elbocsátását miszerint jobb lenne, ha visszamenne Kaszter-hegyre és felesége, gyerekei lennének. Na még mit nem! - gondolta Jaime, hiszen szíve hölgye itt van és esze ágába sincs mellőle elkerülni. Cersei szerint szerelme magára hagyta. Pocsék ember, mit ne mondjak, miért nem tudott hamarabb megszabadulni a fogságból, hogy végre együtt lehessenek és szépen rendre nevelhessék a kis fattyújukat, Joffreyt! Arról nem is beszélve, hogy az apa-fia kapcsolat is elég érdekesen alakul, hiszen Joffrey mindent megenged Jaime-vel szemben, de miért is ne tenné, hisz ő a király... Persze reméljük már nem sokáig!

Ami az ördögfiókát, azaz Tyriont illeti, egy kitűnő diplomata, csak éppen senkit sem érdekelt, hogy mit beszél szegényke. Hiszen sem a Martell-házat, sem Sansát nem sikerült meggyőznie, sőt kedvese Shae sem kívánt vele nyugodtan elbeszélgetni. Folytatás a bővebbenre kattintva!